( volt XIII. számú Ajtósi Dürer úti Bölcsőde)
A XIII. számú Ajtósi Dürer úti bölcsőde 1973 októberében nyitotta meg kapuit, a IV. ötéves terv időszakának első bölcsődéjeként. Az épületben kapott helyet a város 50. óvodája és 20. bölcsődéje [1]. Egy hosszú (60m) folyosón, három gondozási nevelési egységben, 60 férőhelyen, 16 gondozónő várta a kisgyermekeket.
Az egységenként külön elkerített udvarok és a 60 m2-es medence kialakítására még várni kellett, de a tervek már készen álltak 1985. júliusában [2] az arra járó fotóriporter már pancsolás közben tudta megörökíteni a gyerekeket, és a medence partjáról rájuk vigyázó, a nagy napernyő árnyékába húzódó gondozónőket.
A bölcsőde a kezdeti időkben 120-130%-os kihasználtsággal működött. Előfordult, hogy egy csoportszobában 15 kiságy volt, de a nagy járókában is kellett még fekvőhelyet kialakítani. A gyerekeket összecsavart plédekkel választották el egymástól.
A bölcsőde jelenlegi fő profilja – a diétás étkeztetés – már a nyolcvanas években körvonalazódott. A bölcsődei munkatársak több kisgyermeknél észleltek jellegzetes testalkatot, és a normálistól eltérő emésztési problémákat. Az orvosi kivizsgálások során azt derült ki, hogy egyre több lisztérzékeny gyermek került a bölcsődébe. A gyermekkórházból Dr. V. L. orvossal tartotta a bölcsőde a kapcsolatot, aki az ételallergia diagnosztizálásán túl a speciális ételek elkészítésében, a receptek kialakításában is segítette, elsőként a bölcsőde konyhai dolgozóit, később a szülőket is. 1980-ban a bölcsődében már beindult a diétás konyha, amely az országban példa értékű volt.
A bölcsőde konyhai személyzete népesebb volt, mint napjainkban, 11 fő dolgozott a konyhán. Egy szakácsnő felügyelte a munkákat, egy főzőnő készítette az ételeket, a többi munkatárs konyhalányként és beszerzőként dolgozott. A konyhai dolgozók sokszor savanyítottak is; a piacra jártak; a gyümölcsöt, zöldséget, tojást igyekeztek magán úton beszerezni, hogy egészséges és költséghatékony megoldásokat találjanak ki [3]. Az étlapot saját maguk készítették el a bölcsődék. A diétás étlapból a búzafélék teljesen ki voltak zárva. Az első időkben a kukoricalisztet, a burgonyakeményítőt, rizslisztet kizárólag a Konzum Áruházban tudták beszerezni a bölcsődei munkatársak. Ezek az élelmiszerek akkoriban nem voltak annyira elterjedtek, mint napjainkban.
A lisztérzékeny gyerekek integráltan voltak jelen a csoportban. Elsőként a gyerekeknek tanították meg a gondozónők, hogy miért van két kínáló tál, hogy melyikből kik ehetnek. A gyerekek teljes mértékben együttműködők voltak. Egymást is figyelmeztették, hogy ki miből fogyaszthat.
A Cseperedő Bölcsődébe járó gyerekek és szüleik a diéta okán speciális helyzetben voltak, egyrészt mert a bölcsődei dolgozók mindig is szívügyüknek tekintették, hogy a szülők is legyenek tekintettel a diétás gyerekekre, és kiflit, egyéb olyan élelmiszert, amit nem fogyaszthat mindenki, ne hozzanak délután sem az épületbe. „Helyette inkább egy almát!” Viszont éppen azért, mert sok esetben a szülők magukra voltak maradva a diéta kihívásaival, a bölcsőde hamar színhelyévé vált a lisztérzékeny gyereket nevelő családok klubjának, amely országos szinten példa értékű volt.
Az alapanyagok beszerzésének nehézségei a szülőknek is gondot jelentettek. Nem lehetett a boltban gluténmentes kenyeret kapni. A bölcsődében elkezdtek kísérletezni a kenyérsütéssel. Amikor már az intézményi igényeket maximálisan ki tudták elégíteni, szülői kezdeményezésre a családok részére is készítettek pékárut a konyhán. Ezeket a bölcsődben meg lehetett vásárolni. Egy 1981 februárjában kelt levél tanúskodik arról, hogy országos viszonylatban is problémát jelenthetett a diétás ételek beszerzése, mert a bölcsődébe az ország másik végéből, Heves településről is érkezett kenyérmegrendelés. Egy édesapa hetente 1 kg kenyeret rendelt 7 éves kisfiának. Ezt a bölcsőde hetente postázta részére.
A recept- és ételbemutató alkalmakra nagyobb gyermekek rendszeresen jártak. 1991-ben arról cikkez az Új Dunántúli Napló [4], hogy a pécsi bölcsődében találkozó szülők alapítványt szeretnének létrehozni a lisztérzékeny gyerekek támogatására; illetve az év augusztusában Orfűre, az ércbányász üdülőbe várják az ország minden részéből az érintette családokat egy közös nyaralásra, melynek keretében szintén alkalom nyílik a receptcserékre, közös ételkészítésre. „Lisztérzékeny gyerekek megsegítésére” Alapítvány lett a támogató szervezet neve.
A diétás étkeztetés bevezetése és a családok támogatása mindig is speciális viszonyt eredményezett a szülőkkel. A partneri viszony megmutatkozott a szülői értekezleteken is, illetve abban, ahogy a szülők támogatták, segítették a bölcsődét. Komplett csoportszobákat tudtak a gondozónők felújítani, új textíliákkal, szőnyegekkel, bútorokkal, új fejlesztő játékokkal felszerelni a szülői támogatásnak köszönhetően. És hogy mivel tudták viszonozni az ételkóstolós szülői értekezleteken túl a gondozónők a szülők nyitottságát? Például a gyereknaplóval, amelyben rögzítésre került a kisgyermek bölcsődei „pályafutása”, fotókkal, történetekkel. És miért szeretik még a szülők a Cseperedő Bölcsődét?
„Kiemelendőek a gyerekek érdekében szervezett közös csoportos programok (pl. Diótörő almanap, Mikulásozás, gesztenyegyűjtés, kézműves foglalkozások).”
„Szakmailag felkészült és elhivatott gondozónők foglalkoznak a gyermekekkel; jó értelemben „kényeztetik” a kicsiket, megfelelő érzelmi biztonságot nyújtva. Nyugodt szívvel hagytam mindig ott a lányokat. A gondozónők számtalan ötletes foglalkozást szerveznek, a sok mondókázás következtében a gyermekemtől én tanulok új énekeket és nem fordítva. Említésre méltó még a kiváló konyha, hiszen a frissen készített ételek a „nem diétás” gyermekek számára is örömtelivé teszik az étkezést. Szembetűnő továbbra a nagyfokú tisztaság. [5]”
„Az egész személyzet nagy szeretettel bánik a gyermekekkel. Sokféle játék van, tiszta rendezett az udvar. Sok kreatív tevékenységet végeznek. [6]”