Harapás

Juj, harap a gyermekem! – Jaj, megharapták a gyermekem!

A harapós időszak nehézségei a bölcsődei életben

 

A bölcsődei élet gyakorlata azt mutatja, hogy a bölcsődei beszoktatás ideje alatt igen gyakori jelenség, hogy megharapják egymást a kisgyermekek. Azok a szülők, akik életükben először találkoznak ezzel a számukra ismeretlen és szokatlan jelenséggel, kivétel nélkül értetlenül állnak, hogy mit tehetnének meg azért, hogy a gyermeküket megvédjék ezektől a történésektől. Egy ilyen helyzet azonban mindenkinek nehéz! Nehéz a kisgyermeknevelőknek, mert nagyon kellemetlen egy gyermeket úgy visszaadni a szülőnek, hogy esetleges sérülések vannak rajta. A harapós gyermek szülője is nehéz helyzetbe kerül ilyenkor, szégyenkezik a saját gyermeke viselkedése miatt. Az érintett családok sokszor azt is megérzik, hogy a környezetükben, a hátuk mögött szinte kivétel nélkül mindenki elítéli őket, hogy rosszul nevelik a gyermeküket. A megharapott gyermek szülője pedig megéli, hogy nem elég, hogy a munkavállalás miatt kénytelen volt elszakadni a szeme fényétől, nem képes őt megvédeni, sőt akár el is bizonytalanodhat abban, hogy nem adta a kisgyermekét biztonságos, jó helyre, hiszen szemmel láthatóan ott „bántják, szenvedést él át”.

Mit tehetek, ha harap a gyermekem?

Először is meg kell próbálni megérteni, hogy mit szeretne kifejezni a gyermek a harapással. Némelyik gyermek harap, ha szomorú vagy csak egyszerűen meg akarja védeni azt, amit sajátjának tart. Mások harapnak, ha veszélyben érzik magukat, vagy engedniük kell mások erejének. Így próbálnak védekezni. Gyakori jelenség, hogy ugyanaz a 2 bölcsődés korú kisgyermek gyakran verekszik, de emellett sokat játszanak is egymással, ilyenkor a támadás az érdeklődés jele is lehet. Ettől még szülőként nem kell kétségbe esni, ez a viselkedés nem jelenti azt, hogy ezekből a gyerekekből igazi zsarnokok, bántalmazók lesznek. Ha otthon vagy a jelenlétünkben nem harap, akkor gyaníthatjuk, hogy a szeparációnak (elválás, leválás) is része lehet ebben a nem kívánt viselkedésben. A bölcsődébe járó gyermekek még nem tudják megmagyarázni szavakkal, hogy miért harapnak, a harapás az ő esetükben egy sajátos kommunikáció, amit nekünk, felnőtteknek kell megfejtenünk. Ha előfordul, hogy harap a gyermekünk, beszélgessünk vele sokat arról, hogy mit tegyen, ha mérges, ha félti valamelyik játékát, s erősítsük meg abban, hogy milyen jó lett volna, ha a korábbi esetben a harapás helyett valami más megoldást választott volna. Másrészről a gyermekünk az elénk tartott tükrünk is. Folyamatosan figyeli a mi viselkedésünket, hiszen a szülőktől sajátítja el a konfliktuskezelési mintákat abból, ahogyan a mindennapokban megoldjuk a családban felmerülő nehézségeket.

 

Mit tehet a bántalmazás áldozatául esett gyermek szülője?

Többféle megoldás kínálkozik, ám mindegyiknek van hátránya. Ha arra biztatjuk a saját gyermekünket, hogy a harapós gyereket vissza kell harapni, a majd én megmutatom, milyen érzés értelmetlen és fájdalmas, és a gyerek egyáltalán nem fogja megérteni, hogy mit akarunk ezzel elérni. A bölcsődei harapások hirtelen felindulásból jönnek, hiszen a kisgyermekek még nehezen tudnak úrrá lenni az ösztöneiken. Ilyesmit tulajdonképpen csak úgy lehet megakadályozni, ha az érintett fél kitér felindult társa útjából.

Ha mi magunk szülőként próbálunk beszélni a támadóval, akkor azt a hamis képzetet alakíthatjuk ki gyermekünkben, hogy mindig megoldjuk helyette a konfliktusokat. A kicsik leghamarabb hároméves koruk körül képesek arra, hogy beleképzeljék magukat mások helyébe, ekkor látják meg először az összefüggést aközött, amit ők tesznek másokkal, és amit mások tesznek velük. Ekkor értik meg, hogy milyen érzést okozhatnak másoknak.

Az áldozatul esett kisgyermek szülője segíthet a gyermeknek megérteni, hogyan érzékelje idejében a másik gyermek lelkiállapotát. Egy rutinos bölcsődés már pontosan tudja, hogy ha nagy robajjal elzúdulnak mellette a társai, akkor ajánlatos behúznia a fejét, különben akár véletlenül is fellökhetik. Ez a tapasztalat még hiányzik a bölcsődében áldozattá váló gyermekekből, ezért hasznos időnként őket már a bölcsőde megkezdése előtt gyermektársaságba vinni, az esetleges konfliktusnál pedig nemcsak a támadót instruálni, hanem azt is, akit megtámadtak. Ezzel segítünk neki tapasztalatot szerezni, és ha legközelebb a bölcsődében valamelyik társa feldúlt állapotát észleli, hamarabb kitérhet az útjából.

Kedves Szülő!

Ha a bölcsődés kisgyermeke szívesen mesél arról, hogy napközben mit csinált, mit játszott, és mellesleg történik egy-két harapás, akkor nincs miért aggódni. Azonban ha túlsúlyba kerülnek a negatív élmények, a gyerek szorong, akkor tanácsos a kisgyermeknevelők, bölcsődevezető, pszichológus bevonásával segíteni az élmények feldolgozását. Ha merünk a kisgyermeknevelőktől, bölcsődevezetőtől, pszichológustól segítséget kérni, és ha elfogadjuk, hogy hibázhatunk mi és gyermekünk is, akkor kicsit könnyebb ezeket a valóban nehéz helyzeteket leküzdeni. A harapós időszak szerencsére nem túl hosszú, bár ha valamelyik kisgyermek többször is megharapja valamelyik társát, az különösen nehéz lehet kivétel nélkül a konfliktus minden résztvevőjének.

Zomi Tímea
bölcsődepszichológus