Szobatisztaság

A szobatisztaságra szoktatás esetleges buktatói a bölcsődés korú kisgyermeket nevelő szülők körében

A bölcsődei élet gyakorlata azt mutatja, hogy igen gyakran okoz komoly szorongásokat, bizonytalanságokat a szobatisztaságra szoktatás időszaka a bölcsődés korú kisgyermeket nevelő szülőknek. Ez a korszak esetenként valódi próbatételt jelent a szülőknek, sok-sok szülő-kisgyermek konfliktussal járhat együtt, annak ellenére, hogy valójában valami súlyos problémája lenne a kisgyermeknek. A kisgyermekekben egy érési folyamat megy végbe, amelyet olykor-olykor türelmetlenség miatt vagy a baráti, családi környezet nyomásának hatására szülőként gyorsítanánk. Azonban gyermekünknek a székelési- és vizeletürítési ingert érzékelni egyáltalán nem magától értetődő kihívás, és ez egyáltalán nem tanulható.  Szülőként ezért kiemelten fontos saját elvárásaink gyermekünkre gyakorolt esetleges negatív következményeinek a végiggondolása. Tekintettel arra, hogy amikor az első gyermekünk szobatisztaságának kialakítása zajlik, ez a helyzet még annyira új, hogy természetes érzés, hogy esetleg kevésbé érezzük magunkat magabiztosnak. Azt érezhetjük, hogy szeretnénk a lehető legjobban csinálni, és megteremteni mindent a gyermekünknek, amit csak lehetséges. S saját szülői szerepünkben bizonytalanodunk el, ha valami nem az előre eltervezett módon, esetleges nehézségekkel zajlik. A bölcsődei élet során a szülők gyakran úgy érzik, s meg is fogalmazzák, hogy „Ennek a gyereknek már szobatisztának kellene lennie!” Mi zajlik ilyenkor bennünk? Kizárólag ily módon válunk tökéletes szülővé? Esetleg szeretnénk, ha már óvodás lenne, ahova csakis akkor mehet, ha a gyerek szobatiszta? Ott van a kétely bennünk, hogy valamit elrontottunk? Ott motoszkál bennünk a félelem, hogy esetleg elmarad a gyermekünk a többi gyermektől? Tény, hogy szülőként azt gondoljuk, hogyha egy gyermek az átlagosan meghatározott életkort követően tud egy bizonyos funkciót, az elmarad a fejlődésében. Az adott gyermek azonban emiatt nem marad el a fejlődésében, egyszerűen vannak dolgok, amelyeket korábban képes megcsinálni, ezzel szemben másokat például esetleg a szobatisztaságot, viszont kicsit később. Ezen felül nagy egyéni különbségek vannak a gyermekek közt az egyéni fejlődés tempójában, elkerülhetetlen ennek a figyelembe vétele. Egyes gyermekek egyik napról a másikra megérnek erre, másoknak több időre, türelemre van szükség. Azokban a családokban megy könnyebben a szobatisztaságra szoktatás, ahol a szülők valóban bíznak a gyermekükben, abban, hogy mindenféle külső beavatkozás, erőltetés nélkül maguktól megérnek erre a folyamatra. Ehhez megerősítést is adnak a gyermeküknek: „Te, aki ilyen ügyesen motorozol, tornázol biztosan meg fogod ezt is csinálni, csak kicsit tovább tart a tanulási idő.” Ez hatalmas szárnyakat, erőt ad a kisgyermekeknek. Ebben a folyamatban szülőként valóban nincs más tennivalója, mint álljon a gyermeke mellett az érettségi szintjének megfelelő támogatásával, ha kell pelenkával, ha kell türelemmel, jó szóval, öleléssel, simogatással.

Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy amennyiben mi szülőként meg akarunk felelni az elvárásainknak, a szobatisztaság kialakítása sokkal küzdelmesebb és nehezebb lesz. Hogyha a szülő könnyedebben veszi ezt a folyamatot, elengedi a helyzettel kapcsolatos feszültségeit, maximalizmusát, akkor a kisgyerek is oldódik, és jóval könnyebb a szobatisztaság kialakítása. Szinte kivétel nélkül néhány hónap elteltével, a helyzet segítség nélkül is megoldódik. Nagyon fontos, hogy a szülők ne foglalkozzanak ebben az időszakban állandóan a szobatisztaság kialakításával. Nemegyszer a fokozott odafigyelés épp az ellenkező hatást éri el, mint szeretnénk.

 

Kedves Szülő!

A szobatisztaságra szoktatás, nem egy olyan versenyhelyzet, amelyben szülőként minél tökéletesebben, gyorsabban kell teljesítünk. Valójában ez egy olyan akár hónapokig elhúzódó tanulási folyamat, amit nem lehet, nem szabad siettetni, mert az a visszájára fordulhat. A szobatisztaság egy olyan képesség, amelynek birtokában a gyerek már képes „visszatartani”, vagyis ellenőrizni, irányítani tudja a szóban forgó testi szükségleteit. Ha várunk és nem türelmetlenkedünk, az erre a funkcióra valóban megérett gyermek akár néhány nap alatt magától le fog szokni a pelenkáról. Ha a szobatisztaság iránt való érdeklődés első jeleire azonnal elkezdjük átszoktatni, akkor akár hónapokig szenvedünk vele együtt, amíg a kisgyermek végre szobatiszta lesz. Az is természetes, hogy a szobatisztaság kialakulása során számíthatunk esetleges visszaesésekre is, és ez sem jelenti a gyermek visszafejlődését.

Az akarata ellenére szobatisztaságra szoktatás a kisgyermek számára azonban lelkileg nagyon megterhelő, a benne lévő szülei iránt érzett megfelelési vágy és a kialakult helyzet kudarcélménye miatt pszichoszomatikus tünetek jelenhetnek meg nála, ilyenek lehetnek egyaránt a vizelési, székelési nehézségek. Ez szorongáshoz vezet mind a szülőben, mind a gyermekben. Ezeknek a problémáknak gyakran az áll a hátterében, hogy a gyermekre idő előtt rá akarjuk a pelenkamentességet kényszeríteni. Amennyiben a gyermekünk nappal bepisil az még nem szobatiszta, s aki még hetente 2-3-szor bepisil éjszaka, még nem ágytiszta. Nem szoba- és ágytiszta gyermeket pelenka nélkül altatni és adott esetben mindennap ismételt kudarcnak kitenni, szintén a fenti kényszernek az egyik formája. Amennyiben ennek következtében túlsúlyba kerülnek a negatív élmények, a gyerek szorong, akkor tanácsos a kisgyermeknevelők, bölcsődevezető, pszichológus bevonásával segíteni a negatív élmények feldolgozását. Ha merünk a szobatisztaság kialakításában rutinos kisgyermeknevelőktől, bölcsődevezetőtől, pszichológustól szülőként támogatást, tanácsot kérni, és azokat meg is fogadni, könnyebb lesz ezt a folyamatot, úgy kísérni, hogy közösen a gyermek személyiségfejlődését egészséges irányba tereljük.

Zomi Tímea
bölcsődepszichológus