Válás

A válás hatásai a bölcsődés korú kisgyermek esetében

 A bölcsődei munkánk során gyakori, hogy olyan kisgyermekkel találkozunk, akiknek éppen válnak vagy már el is váltak a szülei. Előfordul, hogy az érintett szülők válás előtt vagy közben keresnek meg pszichológust. Ilyenkor általában abban kérnek segítséget, hogyan váljanak, úgy hogy a kisgyermek minél kevésbé sérüljön. Ilyenkor átbeszéljük, mi mindenre érdemes gondolni. Ezeknek a javaslatoknak a megfogadásával, nagymértékben csökkenthető a gyermekben és a szülőben is a szorongás és az átmeneti zavarodottság.

Egy kisgyermek életének az egyik legmegrázóbb történése a saját családjának a felbomlása, ugyanis számára apa és anya a teljes világképe része. Sajnálatos módon válás esetén ez a teljesség roppan össze a lelkében, amivel képtelen megbirkózni egyedül, és bizonytalanná válik. Ezért lényegbevágó nyíltan megosztani vele, ha a szülei elhatározzák, hogy válni fognak. Egyáltalán nem célravezető titkolózni előtte, sem pedig úgy tenni, mintha anya és apa továbbra is együtt élne, miközben apa esetleg már rég elköltözött. Fontos, hogy bármilyen nehéz is, mondjuk el neki életkorának megfelelően, őszintén a problémát a másik fél esetleges sértegetése nélkül, mert a kisgyermek számára ez leírhatatlan megkönnyebbülést okozhat.  Egy bölcsődés kisgyermeknek ajánlatos például azt mondani, hogy „apa és én szerettünk volna mindig együtt maradni, de úgy érezzük, hogy most már nem tudunk együtt lakni, ezért úgy döntöttünk, hogy apa elköltözik”. Adjunk választ a kérdéseire röviden és őszintén, fontos, hogy beszélgessünk vele a velünk történő problémákról, a negatív érzésekről is. Ebben a helyzetben egyáltalán nem baj, ha a gyermekkel együtt sírunk vagy ő lát minket sírni. 

Szinte kivétel nélkül minden kisgyermek hiedelme az, hogy valóban azt gondolja, hogy őmiatta válnak el a szülei, emiatt bűntudata is van. Egyidejűleg megretten attól, hogy innentől őt is sorsára hagyhatják. “Mi lesz, ha engem sem szeretnek majd? Ha engem is lecserélnek egy másikra?“ Ennek a félelemnek és a bizalmatlanságnak a felerősödése miatt a kisgyermek félénké válhat a mindennapokban, új helyzetekben, idegenekkel való találkozáskor. Esetleg átmenetileg sír, ha édesanyja a bölcsődében hagyja, vagy más felügyeletére bízza. A három év alatti kisgyermekkel összefüggésben különösen érzékeny a kialakult helyzet. A kisgyermekek ebben a korban nem egykönnyen élik meg, ha akármelyik szülő eltűnik napokra az életéből. Ennek hátterében az áll, hogy minél fiatalabb a kisgyermek, annál kevesebb ideig tudja magában megőrizni a másik és kettőjük kapcsolatának képét. Az érzelmi tárgyállandóságnak nevezett jelenség fokozatosan jelenik meg, ez annak a képességét jelenti, hogy az ember akkor is tud a másik létezéséről és kapcsolatuk folytonosságáról, ha az érintett fél nincs vele. Éppen ezért három éven aluli kisgyermek esetében figyelembe kell venni, hogy bármely szülőhöz kötődő kisgyermektől nem elvárható, hogy napokra elváljon tőle. A három éves kisgyermek már képes felfogni, hogy most nincs ott az apa, de kettőt kell aludni, és újra találkozhat vele, és ő ez alatt is az apukája, aki szereti őt, és ő is őt. Ezért szoktam javasolni, még ha nehezen megvalósítható is, hogy bensőséges viszony maradjon fenn szülő és kisgyermek közt, hiszen azokon a napokon is tarthatják a kapcsolatot, amikor nem találkoznak, így átélheti a gyermek, hogy a szülő valóban várja őt, igazán, lélekben is ott van vele a közös napokon. Ezért is kell a konkrétumokba kapaszkodni, amikor a válásról van szó, megmutatni hol fog lakni a szülő, és hol a gyermek, hol fog aludni, az új lakásban is lesz-e külön ágya, fogkeféje, pizsamája.  Ez azért kulcsfontosságú, hogy megélhesse, hogy a másik szülő életében is van még helye, őt ténylegesen nem hagyták el.

A kisgyermek látszólag akármilyen kicsi is, mindent megérez a kialakult helyzetben, de mivel tényszerűen nem tudja megfogalmazni, mit érzékel valójában, hihetetlenül feszültté válik. A feldolgozatlan belső feszültség pedig ott és akkor tör felszínre, ahol, és amikor csak bír. A gyermek a teljes érzelmi labilitás állapotába kerül ezekben a helyzetekben, miközben a bölcsődébe is minden nap járnia kell, akkor is, ha nem érzi jól magát. Ilyenkor a kisgyermeknevelők is jelezheti a szülőknek, hogy a kisgyermek szemmel láthatóan tele van feszültséggel, majd felrobban. Ilyenkor tisztában kell azzal lennünk, hogy az elvált szülők gyermekei nem tudatosan viselkednek agresszívebben, hanem a bennük lévő feszültség következtében. A kisgyermek számtalanszor fogalmazhatja meg az elégedetlenségét saját magával, azt gondolja magában, hogy: “Engem nem lehet szeretni. Anya/Apa sem szeretett, mert akkor nem hagyott volna el!“  Az elvált szülők gyermekei részére ez okból fontos a folyamatos figyelem és a támogatás a szülő, kisgyermeknevelő részéről, mert ennek hiányában, nem képesek önmagukat megerősíteni.

Válás alatt illetve a válás után lévő felek sok esetben úgy kommunikálnak egymással, mintha az egész idő alatt gyűlölték volna egymást. Abszolút kimegy a fejükből, hogy igenis volt az életükben egy nagyon is hosszú szakasz, amikor szimpátiával irányultak egymás felé. Ha válásra kerül a sor, mindenki javát az szolgálná, ha azt éreznénk és kimondanánk, hogy „nem ezt terveztük, borzalmas, hogy ez lett, de most már így fogunk élni”.  A kisgyermekkel folytatott közös beszélgetések alatt ajánlatos mesélni a múltról, hogy mi hogyan zajlott azelőtt apa és anya között. Ehhez érdemes elővenni a családi fényképalbumot, amellyel kimutathatjuk milyen volt, amikor még szerettük egymást. Erre azért van szükség, hogy kitágítsuk előtte a perspektívát időben és térben, így nem csak a jelenre és a jövőre koncentrálunk, de a múltra is, mert ez mind egyszerre él bennünk. A kisgyermeknek lényegbevágó tudomására adni, hogy mindig szeretni fogják, mert éreznie kell, hogy általa a szülők is össze vannak kötve, nem hullik szét minden. Minél frissebb a válás, ez annál fájdalmasabb lehet a szülők számára, de a gyerek szempontjából fontos lenne, hogy így gondolkodjanak, hogy a gyerek tudja, a kapcsolat alapja a kölcsönös szeretet volt.

Tapasztalat, hogy sok anya panaszkodik, hogy a volt férje nem tudja gondját viselni a  gyermeknek, mert valahányszor hazaviszi őt a láthatást követően, a gyermek lázas lesz. Ellenben a kisgyermek valójában nem azért lázas, mert beteg, hanem azért, mert hallatlanul nehezen tud megbirkózni azzal a kettős helyzettel, amiben élnie kell. Ez már önmagában egyfajta torzulás, ugyanis figyelni kell arra, melyik szülőnek, mit mesél el, hogy megfeleljen mind a két elvárásnak, aminek következtében a feszültség testi tünet, láz formájában jelenik meg.

Minél kisebb a kisgyermek, annál inkább kell neki egy hely, ahol igazán otthon érezheti magát. Emellett azonban az lenne ideális, ha anya és apa lakása között szabadon mozoghatna. Ez akkor jöhet létre, ha a szülők nem korlátozzák a kisgyermeket ebben. Hagyni kell, hogy a másik fél is elhozhassa a bölcsődéből, hadd vigye el őt, és nem csak hétvégén. Fontos lenne, ha a másik fél örülne, amiért kapott egy plusz szabad estét, ahelyett, hogy bosszankodik, vagy sértve érzi magát, mert a gyermek a másik szülőjével van éppen. Előfordul, hogy a kisgyermek ezt idővel megérti, ám akkor is ott élhet benne a bűntudat, ami azzal oldható fel, ha engedjük neki, hogy szabadon mehessen a másik szülőjével. A gyereknek fontos tudnia, nem kell, hogy bűntudatot érezzen, amiért jól érzi magát mindkét helyen. Emiatt nem érdemes akadályozni őt, ha szeretne átmenni az elköltözött szülő új lakásába, mert akkor épp arra van szüksége, ahhoz hogy nyugodt legyen. Embertelenség elvárni a gyerektől, hogy ne szeresse a másik szülőt, aki minket elhagyott. Amikor pedig hazamegy a régi otthonába, és undok az ott maradt szülővel, akkor azt egyszerűen csak el kell viselni. A kisgyermek azért vele undok, mert őt szereti, ezért csak vele tud így viselkedni.

Kedves Szülő!

Az elvált szülőknél és a gyermekeiknél is természetes lehet, hogy valameddig jelentkezik érzelmi labilitás.  Ha muszáj, tegyük rendbe saját lelkünket, mert egy érzelmileg sérült szülő nem tud biztos támaszt nyújtani gyermekének. Így a gyermek tovább sérül, vagy teljesen magára marad a nehézségek kezelésével. Ha viszont foglalkozunk saját lelki egészségünkkel, problémáink megoldásával, jó mintát nyújtunk gyermekünk számára. Így ő nyugodtan támaszkodhat ránk, és meríthet erőt belőlünk! A tapasztalat azt mutatja, hogy körülbelül egy évre van minimum szükség, míg minden újra a helyére kerül, egyszer legalább megtörténik minden névnap, születésnap, karácsony, húsvét az új felállás szerint.